A Gyálaréti Egyesület 2013-ban, éppen tíz évvel ezelőtt felvette a kapcsolatot a szerbiai Ó Gyála községgel, melyhez a mai Gyálarét is tartozott.

A Tisza szabályozásakor 1885-ben kiegyenesítették a kanyargó medret. Addig a mai Holt-Tisza határvonala volt a község határa, egyben a történelmi Torontál vármegye határa is. A holtág azonban nem adta meg magát, megmaradt a mai formájában. Reméljük, egyszer visszakapjuk akkori állapotában.

Földjeiket kompon jöttek át megművelni a tulajdonosok, kik nagy többségben szerb nemzetiségűek voltak

Az I Világháborút követő Trianoni békediktátum után, elvált egymástól a falu és a rétje. Sokszor néztünk át a Tisza túlsó oldalára a mai majorság területéről és elképzeltük milyen lehet a táj, ott hogyan élnek? Hallottunk a pálinkájáról messzi földön híres Gyálai Antalról, akit felkerestünk és rögtön összebarátkoztunk vele és a feleségével, aki könnyes szemmel mondta, bárcsak megérhette volna ezt a találkozást az édesapja, aki annak köszönhette 1944 őszén az életét, hogy a szomszédja megállította a házukat feldúló partizánokat, egy őt ne bántsátok kiáltással. Ők is gyakran néztek át a folyón vajon mi kik vagyunk, hogyan élünk. Megható találkozás volt.

A falut többségében szerb nemzetiségű lakosok lakják, akik szintén örültek a barátságnak. Ezek után meghívásunkra 2014. március 14-én a polgármester vezetésével küldöttség érkezett hozzánk. Főleg angol és szerb nyelven tudtunk egymással beszélni. Kovács Attila segített az angol, Sztanojev Zorka a szerb nyelv tolmácsolásában.

Az akkori országgyűlési képviselőnk Nógrádi Zoltán és Hüvös Lászlő önkormányzati képviselő támogatása tette lehetővé, hogy kulturált körülmények közt tudjuk lebonyolítani ezt a fogadást. A Borostyán birtokon fogadtuk a vendégeket, majd ellátogattunk Oláh János birtokára a majorba. Vittünk térképet, a képen látható, ahogyan azonosítják a helyszínt. Nagy örömmel vettek részt a szavalóversenyen. Igazán nagyon kedvesek voltak. Egyesületünk, Szanka József –től kapott 1848-as kiállítási anyaga tette teljessé ezt az ünnepet.

Az egyik képen éppen a Délvidéki szerb mozgalmak tablója előtt állnak nagy lelkesedéssel a szerb vendégek.

Volt a vendégek között, aki Belgrádból, volt, aki Újvidékről jött erre az eseményre. A Belgrádi vendég, nagyon szerette volna tudni mindkét település történetét. Akkor még nem sokat tudtunk erről, csak találgatások voltak. Talán ez késztetette egyesületünket, hogy minél hamarabb keressünk segítséget településünk történelmének felkutatásában. Dr. Matjanucz László történész ismeretségét ezután kerestük. Köszönet a szép és kiváló munkájáért, az azóta két kötetben megjelent Trianon szülötte című tanulmánykötetért.

A vendégek a főtéren keresték a templomot és hallottam, hogy egyikőjük csodálkozva mondta, templomuk sincs ennyi év után? Az akkori tér sem mutatta szép arcát, talán ez is ösztönzőleg hatott, hogy az önkormányzatnál szorgalmazzuk a tér megújítását. Ebben nagy része volt Bozsik Katalinnak, Fekete Zoltánnak, Dr. Rigó Mihálynak. Az egyesület részéről Gyenes Kálmánnak, Szabó Lászlónak.

Őket azért emelem ki külön az egyesület tagjai közül, mert sajnos nem lehetnek már velünk Hát legyen könnyű az álmuk!

Nincs már köztünk Gyálai Antal sem Ó Gyáláról.

Kedves Antal köszönjük a barátságot, álmodj szépeket!

2023.november 26.