A Tisza mentén a korábbi évszázadokban rendszeresen voltak árvizek, ismétlődő vízelöntések.

Ezeket az itt élő emberek természeti törvényszerűségnek tekintették, és igyekeztek alkalmazkodni hozzájuk.

Alaposan megfontolták hova építkezzenek, miként hasznosítsák az ártéri területeket. Virágzott az ártéri gazdálkodás, fokgazdálkodás, halászat, pákászat. A szélsőséges vízjárás természetesen nehéz helyzetbe is hozta időnként az itt letelepedőket, egyszer árvíz, máskor aszály formájában.

Az első katonai felmérés (1782-1785) készült, amelynek térképén Szeged alatt a még nem szabályozott Tisza mentén nagy kiterjedésű mocsarakat, Alsóvárostól délnyugatra még valódi Ballagi tavat látunk, Tompasziget pedig igazi sziget.

A rendszertelen vízjárás kellemetlen hatásait mérséklendő 1846-ban elkezdődött a folyó szabályozása. E munkálatok szükségessége érthető és nem vitatott, csak a megvalósítás módjáról eltérőek ma a vélemények. A Tisza e szakaszán először az 1856-1872 között épült, ma már a határon túl lévő Horgos – Martonosi árvízvédelmi gát készült el. A második katonai felmérés (1819-1869) során készült térképen már a Tisza új medrének tervezetét láthatjuk.

A tiszai védőgátak építése 1846-ban kezdődött. 1855-1887 között készült, illetve alakult ki a Tisza 90. átvágása eredményeként a Gyálai Holt Tisza. Az átvágással és a régi meder lezárásával a Tisza mintegy 19 km-es szakasza vált holtággá. Az átvágás hossza 7.7 km, tehát a Tisza 11 km-rel lett rövidebb.

A korábban vizes területek lecsapolása után rövidesen megkezdődött a lakosság betelepülése, a mezőgazdasági hasznosítás. A korábbi rétek helyén kiterjedt mezőgazdasági művelés alatt álló területek keletkeztek.

1905-ig a Holt-Tiszát két zsilippel három szakaszra (bögére) osztották:

I. böge a Halászvíz: A Lúdvári szivattyútelepről a Szérűskerti átjáróig tartó szakasz (12,874 km) A Halászvizet mederlezárásokkal még három szakaszra osztották. Így a Lúdvári szivattyútelepről a Röszkei átjáróig a Hordós, a Röszkei – átjárótól a Ceglédi átjáróig a Lisztes, A Ceglédi átjárótól a Szérűs kertek zsilipig a Sárgás nevet kapta.

II. böge: (Fehérpart) A Szérűskerti átjárótól a Fehérparti átjáróig tartó szakasz (2,756 km)

III. böge: (Feketevíz) A Fehérparti átjárótól a Hattyasi szivattyútelepig tartó szakasz (3,03 km)

1920-tól a Trianoni békeszerződés értelmében a Lúdvári zsiliptől a röszkei mederlezáróig az államhatár a Holt-Tisza medrében halad.

A Gyálai Holt-Tisza legfontosabb adatai:

            Hossza: 18,7 km

            Átlagos szélessége: 86 m

            Területe: 160 hektár

            Átlagos vízmélysége: 3 m

            Víztérfogat: 4,8 millió m3

Tulajdonos: Magyar Állam

Kezelő: Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság

Rendeltetése:

1. Belvíztározás .A halászvíz természetes vízgyűjtője a Gyálai belvízrendszer, melynek területe

534 km2. Ide torkollik a Paphalmi csatorna, Gyálaréti főcsatorna és a Lúdvári csatorna. A Fehérpart vízszállítója a Maty-Subasai csatorna. A holtág 2,5 millió km3 belvizet képes tárolni.

• Záportározás. A Fekete vízSzeged záporvizeinek befogadója, de ide ömlik évente 1 millió m3 használt         

termálvíz is.

• Halászat. Az I-es bögében a Szegedi Tisza Halászati Szövetkezet folytat halászati tevékenységet.
• Horgászat A II.-es böge vízfelületén lehet horgászni a Herman Ottó Horgász Egyesület engedélyével.
• Öntözővíz tározás  Az Öntözővíz igényeket az I.-es böge hivatott kielégíteni. A holtág öntözési célra 1 millió m3 vizet tárolhat.

Kezdetben a biológiai sokszínűség fenntartásában volt legnagyobb szerepük, hiszen a zsugorodó, megszűnő mocsarak, pangó vizek növény és állatfajainak viszonylag zavartalan életkörülményeket nyújtottak. Ez a funkció azonban az emberi igények erősödésével, az elvárások számának növekedésével, egyre inkább háttérbe került. Az emberi zavarás, túl használat olyan mértékben terhelte, terheli ezeket az élőhelyeket, hogy mára pusztán létük is veszélybe került, de az eredetihez közeli állapotban lévő holtágat szinte sehol sem találunk.

Gyakori hasznosítás az öntözővíz tározás a Gyálai Holt-Tiszából nagymértékű vizet szivattyúznak ki évente ilyen céllal, de az utánpótlás nem biztosítható a szükséges mértékben.

Termelési hasznosítás a halászat Kedvezőtlenül alakíthatja a holtág vízminőségét, ha túl intenzív a haltelepítés (túlnépesítés) és felesleges mértékű takarmányozás, trágyázás.

Legkevésbé ártalmas termelési funkció a nádtermelés, amely hasznos is lehet a víztér megóvása szempontjából.

A nádvágással jelentős mennyiségű szerves anyag távolítható el, amivel lassítható a holtág feltöltődése.

Sajnos a Holt-Tiszán ezt nem végzik.

A jóléti funkciók közül legkevésbé káros az ökoturizmus.

A horgászat megfelelő körülmények között még elfogadható.

A többi jóléti funkció (fürdés, vízparti üdülés, vízi sportok) nagyon nehezen egyeztethetők össze a természeti értékek megőrzésére való törekvésekre.

Különösen érvényes ez hazánkban, ahol az emberi fegyelmezetlenség, kulturálatlanság és kapzsiság, oly mértékű és annyira nehezen korlátozható?

(Dr. Dévai György)