Szeged-Gyálarét
Magyarország | Csongrád-Csanád vármegye | Szeged |
A Lúdvári Vénusz lelőhelye, ahol hamarosan Petőfi körtefájára is vigyázhat a Lokálpatrióta Egyesület!
A mai Gyálarétet egykor a Tisza folyó, ma pedig a Holt-Tisza határolja. A település fekvésénél fogva kivételesen gazdag történelmi múlttal rendelkezik.
Itt, Lúdváron találták meg a Móra Ferenc Múzeum régészei Dr. Trogmayer Ottó ásatásán a mintegy 7500 éves idolt, a Lúdvári Vénusz 1965-ben. A kultikus rendeltetésű agyagszobrocska a kőkori termékenység- istennőt a Magna Matert jelképezte. A lelet természettudományos kormeghatározások szerint a Kr.e. 5000 körüli időszakból származik, tehát mintegy 7500 éves, a Körös- kultúra csoporthoz tartozik.
A Körös-kultúra települései mindig víz közelben, szorosan a vízparton, vagy ártéri szigeteken helyezkedtek el. Vesszőfonatos házakban laktak, halottaikat zsugorított testtartásban temették el. Földet műveltek, juhokat, kecskéket és az ekkor már háziasított ős-tulkot tartották, de azért halásztak, vadásztak és gyűjtögettek is. A kézműves mesterségek közül ismerték a kerámia-készítést, készítettek sarlókat az aratáshoz, megmunkálták a fát és használati tárgyakat készítettek csontból.
E népesség kultúrája az újkőkori fejlődés élvonalában járó mezopotámiai égei balkáni kultúrkör legészakibb kisugárzása volt. Ezért a lúdvári leletek nemcsak helyi jelentőségűek, hanem az európai kultúra egyik legkorábbi bizonyítékai.
A Gyála nevű település első említése 1411-ből való. A 16. században a török elpusztította, de a török uralom alóli felszabadulás után 1697-től lassan benépesült. A Tisza 96 folyamszakaszának átvágásával 1885–ben Gyála község elszakadt a rétjétől – majd Trianon véglegesítette az elszakadást.
A Tisza jobb oldala és a Holt-Tisza által bezárt terület a mai Gyálarét. Akkoriban csak szántóföld és néhány tanya volt ezen a területen. A falut a rétjével komp kötötte össze, így tudták a szántót beművelni.
Gróf Szapáry Géza 1888-ban pompás vadászkastélyt építtetett a mai major területén, melyet 1945 után lebontottak és téglánként széthordtak. A berendezés is áldozatul esett ennek a pusztításnak. A Szapáry család után Lichtenegger Gyula és neje Csorja Zsuzsánna, valamint Vécsey Ede lettek a helység nagyobb birtokosai. Okos gazdálkodás által alig több mint egy évtized alatt milliós vagyonra tettek szert.
A településen 1923-ban alakítottak ki házhelyeket /213, egyenként 600 négyszögöleseket. i1931-ben alakult meg az első képviselőtestület. Ekkor megszülettek azok a döntések, melyek elengedhetetlenül szükségesek voltak a falu társadalmának megszületéséhez: így lett Gyálaréten községháza, elemi iskola és megalakult a postaügynökség is. Gondoskodtak a tűzvédelemről, döntöttek összekötő út megépítéséről, községi hajtókocsi vásárlásáról és községi kút fúrásáról, közszolgálati harangtorony és harang felállításáról. A
harangtorony a tér közepén állt és az időt is jelezte naponta három alkalommal, reggel és este 6 órakor, valamint délben 12 órakor.
A község 1950-ig polgári közigazgatás alá tartozott, majd 1950-után bevezetésre került a szovjet mintára kialakított tanácsrendszer. 1973-ban Szeged városhoz csatolták, de ma is összeköti az itt élőket egy sajátos identitás-tudat.
Néprajzi vonatkozások
Az 1920-as évek első felében a közeli településekről több fiatal gazdálkodó telepített szőlőtől különálló gyümölcsöst. A Röszke alsótanyai, feketeszéli gazdasági egyesületekben Kogutowicz Károly egyetemi tanár és munkatársai terjesztették a korszerű gazdálkodás alapjait és a kertészeti-szőlészeti ismereteket. Külön-külön foglalkoztak az értelmesebb gazdákkal; segítettek
és útbaigazítást adtak nekik.
A Holt-Tisza teleknyi parti sávjába gyakran ültettek gyümölcsfákat, de a valamikori gyümölcsösökből csak néhány körte-, alma-, és szilvafa maradt meg.
„1924.ben telepítöttem egy kataszteri hold gyümölcsöst a gyálai-rétön.
Több fajtát: fontosalmát, véralmát, jonatánt,körtét, szilvát. A csemetéket Újszögedön vöttem, abban az évben száz csemetét. Magam metszöttem mindet, a család segítött, de csak a gallyat összetakarítani.
A permetözés az időjárástól függött. Mikó száraz idő vót, sűrűbben köllött permetözni, erősebb a molyrajzás. Mikó esős idő vót, akkó húsz napra permetöztem. Kitőttem a lámpát este, mikó mögjelöntek a molyok, ott keringtek a lámpás körű, mán tudtam, hogy hónap permetözni köll.”
„Negyvenkettőben gyütt a vizesség, akkó vót ötszáz őszibarackfám termőképességben. Lőtt vóna másfél vagyon őszibarackom és lött néhány kiló. Az összes fa kipusztút a vizesség mögölte.” Bende Pál röszkei gazda visszaemlékezése
Az almafákat úgy mentette meg, hogy a fatörzsek körül kiásta, kihányta a földet és a helyére friss istállótrágyát terített. Kocsiszámra hordatta a trágyát az almafák koronája alá, s ezután fordultak termőre. Az őszibarack-termesztést sem adta föl. Maga hozott vesszőt Szatymazról, szemzett és csemetéket nevelt.
A huszas-harmincas években telepített gyümölcsösök az ötvenes években termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek és a szakszerű gondozás hiányában kipusztultak.
A Lokálpatrióta Egyesület hamarosan Petőfi körtefájának oltványával kezdheti a gyümölcsfa-visszatelepítést Gyálarétre!
forrás: Gyálaréti Lokálpatrióta Egyesület beküldött anyaga és Marjanucz László: Trianon szülötte c.kötete
Budapest Nyugati pályaudvar,
Útban hazafelé 2023. Június 6.
Petőfi körtefáját a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. dolgozói ültetik végleges helyére, Gyálarét főterére az Óvodával szemközti parkrészre. Reméljük örömet szerzünk ezzel a gyerekeknek, ők fogják figyelni, gondozni és a gyümölcse is az övék lesz. A március 15-i ünnepségeknek is méltó helye helye lesz.
Köszönjük a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nek és Horváth Dezső kertészeti részlegvezetőnek a segítséget,
https://kultura.hu/ultessuk-ujra-petofi-kortefajat-felhivas/
A beküldött pályázat,
Gyálaréti Lokálpatrióta Egyesület
Szeged-Gyálarét
A mai Gyálarétet egykor a Tisza folyó, ma pedig a Holt-Tisza határolja.
Településünk fekvésénél fogva kivételesen gazdag történelmi múlttal rendelkezik.
Itt Lúdváron találták meg a Móra Ferenc Múzeum régészei, a mintegy 7500 éves idolt, a
Lúdvári Vénuszt, amely lelőhelyéről kapta nevét.
A Lúdvári Vénusz Dr. Trogmayer Ottó ásatásán, 1965-ben került elő a korai újkőkori Körös
kultúra lúdvári településén. A kultikus rendeltetésű agyagszobrocska a kőkori termékenység
istennőt a Magna Matert jelképezte. A lelet természet-tudományos kormeghatározások szerint a
Kr.e. 5000 körüli időszakból származik, tehát mintegy 7500 éves, a Körös kultúra csoporthoz
tartozik. A kultúra települései mindig víz közelben, szorosan a vízparton, vagy ártéri szigeteken
helyezkedtek el.
E népesség kultúrája az újkőkori fejlődés élvonalában járó mezopotámiai égei balkáni kultúrkör
legészakibb kisugárzása volt. Ezért a lúdvári leletek nemcsak helyi jelentőségűek, hanem az
európai kultúra egyik legkorábbi bizonyítékai.
Gyála nevű település első említése 1411-ből való. A 16. században a török elpusztította, de a
török uralom alóli felszabadulás után 1697-től lassan benépesült.
A Tisza 96 folyamszakaszának átvágásával 1885–ben Gyála község elszakadt a rétjétől, majd
„Trianon” véglegesítette az elszakadást.
A Tisza jobb oldala és a Holt-Tisza által bezárt terület a mai Gyálarét.
Akkoriban csak szántóföld és néhány tanya volt ezen a területen. A falut a rétjével komp kötötte
össze, így tudták a szántót beművelni.
Gróf Szapáry Géza 1888-ban pompás vadászkastélyt építtetett a mai major területén, melyet
1945 után lebontottak és téglánként széthordtak. A berendezés is áldozatul esett ennek a
pusztításnak.
A Szapáry család után Lichtenegger Gyula és neje Csorja Zsuzsánna, valamint Vécsey Ede lettek
a helység nagyobb birtokosai. Okos gazdálkodás által alig több mint egy évtized alatt milliós
vagyonra tettek szert.
A településen 1923-ban alakítottak ki házhelyeket /213, egyenként 600 négyszögöleseket.
i1931-ben alakult meg az első képviselőtestület.
Ekkor a következő döntések születtek, melyek elengedhetetlenül szükségesek voltak a falu
társadalmának megszületéséhez.
Községháza építés, elemi iskolaépítés, postaügynökség megalakítása. Gondoskodtak a
tűzvédelemről, döntöttek összekötő út megépítéséről, községi hajtókocsi vásárlásáról és községi
kút fúrásáról. Döntés született közszolgálati harangtorony és harang felállításáról. A
harangtorony a tér közepén állt és az időt is jelezte naponta három alkalommal, reggel és este 6
órakor, valamint délben 12 órakor.
A község 1950-ig polgári közigazgatás alá tartozott, majd 1950-után bevezetésre került a szovjet
mintára kialakított tanácsrendszer. 1973-ban Szeged városhoz csatolták, de ma is összeköti az itt
élőket egy sajátos identitás tudat.
Néprajzi vonatkozások
Az 1920-as évek első felében a közeli településekről több fiatal gazdálkodó telepített szőlőtől
különálló gyümölcsöst. A Röszke alsótanyai, feketeszéli gazdasági egyesületekben Kogutowicz
Károly egyetemi tanár és munkatársai terjesztették a korszerű gazdálkodás alapjait és a
kertészeti szőlészeti ismereteket. Külön-külön foglalkoztak az értelmesebb gazdákkal segítettek
és útbaigazítást adtak nekik.
A Holt-Tisza teleknyi parti sávjába gyakran ültettek gyümölcsfákat, de a valamikori
gyümölcsösökből csak néhány körte, almafa és szilvafa maradt meg.
iiBende Pál röszkei gazda visszaemlékezése
„1924.ben telepítöttem egy kataszteri hold gyümölcsöst a gyálai-rétön.
Több fajtát: fontosalmát, véralmát, jonatánt,körtét, szilvát. A csemetéket Újszögedön vöttem, abban az
évben száz csemetét. Magam metszöttem mindet, a család segítött, de csak a gallyat összetakarítani.
A permetözés az időjárástól függött. Mikó száraz idő vót, sűrűbben köllött permetözni, erősebb a
molyrajzás. Mikó esős idő vót, akkó húsz napra permetöztem. Kitőttem a lámpát este, mikó mögjelöntek a
molyok, ott keringtek a lámpás körű, mán tudtam, hogy hónap permetözni köll.”
1936-ban az almafák közé őszibarack-csemetéket őszibarack-csemetéket telepített.
„Negyvenkettőben gyütt a vizesség, akkó vót ötszáz őszibarackfám termőképességben. Lőtt vóna másfél
vagyon őszibarackom és lött néhány kiló. Az összes fa kipusztút a vizesség mögölte.”
Az almafákat úgy mentette meg, hogy a fatörzsek körül kiásta, kihányta a földet és a helyére
friss istállótrágyát terített. Kocsi számra hordatta a trágyát az almafák koronája alá, s ezután
fordultak termőre. Az őszibarack termesztést sem adta föl. Maga hozott vesszőt Szatymazról,
szemzett és csemetéket nevelt.
A húszas-harmincas években telepített gyümölcsösök az ötvenes években termelőszövetkezeti
tulajdonba kerültek és a szakszerű gondozás hiányában kipusztultak.
Szeged-Gyálarét, 2023.március 10.
Gyálaréti Lokálpatrióta Egyesület
/Fotó: Gyenes Kálmán/